Veszélyben a trópusi korallzátonyok 1990/1. szám

Az ausztrál-ázsiai tengeri kutatásokat és oktatást koordináló ausztráliai egyesület legutóbbi közgyűlésén lan Lowe profeszszor, a jövendő tervekkel foglalkozó bizottság szóvivője arról számolt be, hogy a világtenger szintje évszázadunkban 15 centiméterrel emelkedett, s a becslések szerint 2050-ig további 24-120 centiméterrel lesz magasabb. A jövő század végéig pedig - optimista vélekedések szerint még további 60 centiméterrel, a pesszimista jóslatok szerint 3,5 méterrel, tehát összesen 5,3 méterrel magasabb tengerszint várható. A becslésekben tapasztalható eltérések onnan erednek, hogy három-négy, egymással összefüggő hibaforrással van a kutatóknak dolga.

1. A légkör felmelegedése felmelegíti a tengert is. Ez erősebb párolgással jár majd, a meteorológusok azonban nem tudják még, hogy a párásabb, felhősebb levegő végül is hűteni vagy hevíteni fogja-e a klímát. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a felmelegedés hatására Grönland és az Antarktisz jégtakarói elvékonyodnak, míg az Alpok, a Himalája, az Andok stb. gleccserei nagy víztömeget zúdítanak majd a tengerbe. De nem a vízmennyiség a legfontosabb, hanem az, hogy melegedés hatására a víz kitágul, s ezáltal a tengervíz felfelé, no meg a partok ellen nyomul. Ez az expanzió sokkal fontosabb, mint az olvadás okozta szintemelkedés.

2. Amikor a tenger már elöntötte a parti síkságokat, a víz becsorog a mélyebben fekvő belföldi medencékbe és alföldekbe, s ez lelassítja a tengerszint emelkedésének tempóját. Ezzel a sebességcsökkenéssei szintén számolni kell.

3. A tengervíz felmelegedésének (és ezzel együtt hőabszorpciós kapacitásának) a sebessége nemcsak a levegő hőmérsékletétől függ, hanem a víz sótartaImától is. Ugyanakkor a melegebb, kitágult tengervíz kevésbé sós, hiszen tömegének a növekedésévei a relatív sótartalma csökken.

A Nagy Ausztrál Korallzátony ma még kevéssé háborgatott része
Tanulságos meghallgatni az előrelátó tervezők figyelmeztető szavait. Például a Nagy Koralzátony Nemzeti Tengerpark 1989 áprilisi kiadványában arról olvashatunk, hogy Ausztrália partvidékén lévő települések illetékeseinek (a megyei vagy a községi előljáróknak, a polgármestereknek) hamarosan büntetőeljárásra kell számítaniuk kötelességük elhanyagolása miatt, hacsak tüstént nem kezdik tervezni, hogy miképp védhetők ki az üvegházhatás következményei.Azokban az országokban, amelyekben nagy kiterjedésű, vagy hosszú korallzátonyok vannak, nagy az aggodalom amiatt, hogy az éghajlatváltozás miképp hat majd a turizmusra. A Coral Reef Newslelter (a Korallzátony Híradó) 1989 júniusi száma három nemzetközi találkozó előkészületeiről adott hírt, amelyeknek a tengerszint emelkedése lesz a fő témája. A jövőre sorra kerülő 17. Csendes-óceáni Tudományos Kongresszuson és az idén megrendezendő 7. Nemzetközi Korallzátony Szimpóziumon is szó lesz erről a kérdésről.

A Csendes-óceáni Tudományos Társaság tavaly augusztusi chilei vándorgyűlésén már véleményt cseréltek a résztvevők a várható hatásokról.
Az előrejelzések szerint a tengerszint változása eleinte előnyös, később káros lesz a korallzátonyokra. Néhány deciméteres vagy méteres lassú emelkedést kibírnak a korallok, 15 méternél mélyebben, azonban már nem életképes a korallállatka. Ha tehát ekkora tengerszintváltozás következik be, az a korallzátony pusztulását vonja maga után.
Még veszélyesebb a tengervíz fölmelegedése, mert ez a mélységétól függetlenül befolyásolja a korall életét. A legtöbb zátonyépító korallfaj ugyanis a 20-21 Celsius-foknál hűvösebb és 30 Celsius-foknál melegebb vízben elpusztul.
A korallzátonyok jövendőbeli sorsával foglalkozók Reefs in the Greenhollse (Zátonyok az üvegházban) címmel már egy híradót is nyomatnak. Még jellemzőbb a mai világra az a - bennünk csak mosolyt keltő - hír, hogy egy előkeló nevet választott kaliforniai üzleti társaság, az Admiralty Pacific (a Csendes-óceáni Tengernagyi Hivatal!) ajánlatot tett a Marshall-szigetek kormányának, amely szerint sok millió dollárt fizetne, ha feltölthetné a szigeteket az USA nyugati partvidékén összegyűjtött szeméttel, így megmentve óket a tengerár okozta veszélytól. Öt évre szóló szerződési ajánlatuk szerint hétmillió tonna szemetet szállítanának ide. Így megmentenék a szigetlakókat a fenyegető veszélytől, ugyanakkor megoldanák az Egyesült Államok mind égetőbb hulladékelhelyezési gondjait - jó pénzért. A Pacific Report jelentése szerint a szigetállam kormánya jóváhagyta az előzetes környezetvédelmi és műszaki tanulmánytervek elkészítését.
A korallok példája is azt sugallja, hogy a tengerparti országok illetékesei kezdenek ráébredni az üvegházhatás rájuk nehezedő, elkerülhetetlen következményeire. Észak-Amerikában számítógépes programok találgatják, hogy mennyire tolódik majd északabbra a búza és a kukorica termesztési határa. Mindez azt sugallja, hogy Magyarországon is érdemes volna a hosszú távú környezettervezés során figyelmet szentelni az üvegházhatás esetleges következményeire.

Prof. DR. UDVARDY MIKLOS Sacramento (USA)